A fogyaték értéke

Az elkülönítéstől a befogadtatásig

 A középkorban a családjuk és barátaik segítségével, később kolostorok épületeiben, kórházaiban, a 19. században már világi, jótékonysági intézményekben, de a világtól egyre jobban elkülönítve éltek-tengődtek azok az embertársaink, akik valamilyen fogyatékossággal születtek, vagy baleset, háború, betegség folytán kerültek ebbe az állapotba. A 20. század két nagy háborúja a többségi társadalmat hadirokkantak tömegével szembesítette, akik értünk áldozták fel a testi épségüket. Ez valahogy tudatosította az ’épekben’, hogy „akár én is ülhetnék abban a kerekesszékben.” A 60-as és 70-es évek polgárjogi mozgalmai is rásegítettek arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek életesélyei, és a többségi társadalomban való részvételük lehetőségei látványosan megnövekedjenek.

Esélyegyenlőség – kérdőjelekkel

 Mindezeknek örülünk! Büszkék vagyunk, ha látjuk a paraolimpiák versenyzőinek ragyogó arcát vagy kerekesszékesek és profi táncosok közösen bemutatott színpadi produkcióját. Van már politikailag korrekt kifejezésünk a fogyatékok minden fajtájára, taktilis vakvezető sávjaink a járdán és akadálymentesített épületeink. De... Azért a kérdés csak ott motoszkál bennünk: Ha nem az evolúció hozott minket létre, hanem a Teremtő, aki ráadásul, megszemlélve az alkotását, így nyugtázta: „igen jó!” (1Mózes/Beresit 1:31), miért vesznek körül bennünket az ilyen-olyan hibával születő emberek? És ha már így születtek, akkor vajon mit mond róluk az Írás? Egyáltalán, fordít rájuk figyelmet?

A Hatalmas szárnyai alatt

 A témát körbejáró korábbi cikkeink után most is azt találjuk, hogy a Biblia Istene a kiszolgáltatottak, jelen esetben: a fogyatékkal élő emberek gyámolítója, védelmezője.

A süketet ne szidalmazd, a vak elé ne vess gáncsot! Félj Istenedtől: Én vagyok az ÚR! (3Mózes/Vájikra 19:14)

Nem elnéző azokkal az ’ép személyekkel’, akik visszaélnek a kicsinyek kiszolgáltatottságával.

Súlyos következményeket helyez kilátásba:

Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! (5Mózes/Dvárim 27:18)

Máshol felszólítja azokat, akiket megajándékozott olyan képességekkel, amelyek másokból hiányoznak, hogy ezeket az ő javukra használják:

Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt! (Példabeszédek 31:8-9)

A fogyatékkal élők reflektorfénybe kerülnek

A vakok, bénák, némák és süketek betegségének okáról ugyan keveset lehet olvasni a Bibliában (5Mózes/Dvárim 28:28, Máté 9:33), viszont sokszor szóba kerülnek a messiási korszakkal kapcsolatosan. A Messiás lesz az a személy, aki ezeknek a fogyatékoknak véget vet!

Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. (Ézsaiás 29:18)

Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. (Ézsaiás 35:6)

A csodák, amelyek jelek

 A Názáreti Jézus ugyan szavakkal ritkán mondta ki, hogy Ő a Messiás, de tetteivel mindennél hangosabban hirdette. Az evangéliumok tanúsága szerint 4 sántát vagy bénát gyógyított meg, 11 leprást tisztított meg, 6 vak ember szemét és egy süket fülét nyitotta meg, 3 némának szabadította fel a nyelvét, és 3 halottat támasztott fel, azaz a 37 lejegyzett csodából 28 eset volt zsidó kortársai számára nyilvánvalóan messiási csoda.

Bemerítő János kérdésére, hogy vajon Ő-e az Eljövendő, Jesua éppen ezekre a csodákra utalva adott igenlő választ: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium. (Máté 11:5)

A fogyatékosok tömeges meggyógyulása tehát látványosan hívta fel a zsidó nép figyelmét: Messiásunk itt jár közöttünk.

Azonban ezek a csodák nem pusztán a Messiás személyazonosságára voltak hivatottak rámutatni. Rendben van, Jézus vakokat gyógyít, tehát Ő a Messiás. És mi van akkor? Ki ez a Messiás? Mit kezdjünk vele? Mi végre jött közénk?

Van egy történet (Lukács 5:17-26), ami betekintést ad számunkra, hogy mi is ezeknek a csodáknak a mélyebb üzenete. Jesua egy zsúfolásig megtelt házban tanít, amikor váratlanul zaj hallatszik a mennyezet felől. Mindenki felnéz: valakik megbontották a tetőt, és a nyíláson keresztül egy mozgássérült férfit eresztenek le Jézus elé. Ott fekszik előtte egy ember, aki Isten képét hordozza, akiről az Örökkévaló a teremtéskor azt mondta: „Igen jó.”, de most nem tud mozogni, és a bűnei is megrontották az életét. Még mindig hordozza Isten képét, de ez a kép töredezett, hiányos, beszennyeződött és elsötétült. Jesua mindezt egyszerre látja, és hozzáfog, hogy ezt az összetört istenarcot helyreállítsa. Munkáját nem a sérült idegpályák kijavításával és a sorvadt izmok újraélesztésével kezdi. Így szól hozzá:

„Ember, megbocsáttattak a te bűneid.”

Megkövezni vagy leborulni?

Kijelentése egy gondolatcunamit indít el a jelenlévő írástudók és farizeusok szívében:

„Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”- tanakodnak magukban. Felháborodásuk és kérdéseik abszolút jogosak lehetnek, hiszen valóban csak az Örökkévalónak van joga a bűnöket megbocsátani. Ha Rajta kívül bárki erre ragadtatja magát, az istenkáromló, hiszen azt állítja magáról, hogy Isten. Kivéve egy esetet: ha valóban az. A tét tehát nem kicsi: Jesua vagy istenkáromló, és méltó a megkövezésre, vagy az a Messiás, akiről Mózes és a Próféták jövendöltek.

Melyik a könnyebb?

És itt lép be a testi fogyatékosság különleges szerepe. Hiszen a bűnök megbocsátása nem a látható világban történik. Bárki mondhatja: „megbocsáttattak a te bűneid”, de semmi módon nem bizonyítható, hogy ez tényleg megtörtént-e. Sok hamis messiás éppen itt bukott el: kimondott dolgokat, amelyekről később kiderült, hogy nem voltak igazak.

Jesua azonban lehetőséget ad az Őt fürkésző vallási vezetőknek, hogy tesztelhessék állítása igazságát. Ezt kérdezi tőlük:

Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! (Lukács 5:23-24)

A láthatatlan világban elvégzett helyreállítás után Jesua a látható világban is hatalmat gyakorol, és a testben is rekonstruálja a megromlott istenképet. A betegről lehullanak mind a bűn, mind a bénaság kötelei, és szabadon hazamehet. A látható csoda bizonyítja a láthatatlan esemény – a bűnbocsánat – valóságát is.

Mindannyian csonkabonkán születünk, csak ez nem mindenkin látszik

Félreértés ne essék: a történet nem azt üzeni, hogy a fogyatékos emberek a bűnösebbek lennének, mint bárki más. Csak rajtuk láthatóvá válik az, ami az ’ép’ emberek esetében sokszor rejtve marad. Hogy a bűneink összetörik, megrontják azt a szép, nemes és jóságos személyt, akivé minket a mennyei minta alapján teremtettek.

Miért épp rajtuk? Azt nem tudom. De azt igen, hogy a Messiás az Isten erőteljes helyreállító munkáját épp rajtuk demonstrálta a legradikálisabb módon. Ő azért jött, hogy összetört cserépedényünk látható és láthatatlan darabjait újra egybeillessze.

Fogyatékos embertársainknak köszönhetjük, hogy amikor a szegényeknek hirdettetik az evangélium, lehet fülünk a hallásra, szemünk a látásra, és megérthetjük, hogy ezek a szegények épp mi vagyunk.