A 21. században szinte már nincs is olyan nemzet, amely ne hallott volna az Örökkévalóról, az Izrael Istenéről. Sőt számos olyan ország van, ahol rendkívül nagy becsben tartják Őt és az Ő izraeli születésű Fiát. Elgondolkodtál már azon, hogy ez mennyire nem természetes?

Izrael a világ egyik legkisebb országa. Miért érdekelné egy babiloni, egy perzsa, egy hellén vagy egy római birodalom uralkodóját egy olyan nemzet Istene, melyet a világtérképen nagyítóval kell keresni? Hogy lett ebből a „kisebbségi” Istenből hatalmas pogány nemzetek uralkodója? Gondolhatnánk azt, hogy ez a piciny Izrael nagyon jó PR-t csinált a maga Istenének. De ha egy kicsit beleássuk magunkat Izrael történetébe, szembesülnünk kell azzal, hogy ennek a kis népnek csak egy töredéke volt hűséges a hatalmas szövetségi partneréhez: a Világmindenség Királyához.

Isten leszavazva

A Talmudban olvasunk egy történetet¹ egy bölcs rabbiról, akinek a híres Akiva rabbi is a tanítványa volt, és akit mindenki nagyra becsült a Tóra pontos ismerete és szó szerinti magyarázata miatt. Eliézer rabbi tagja volt a Szanhedrinnek² is; s egy napon vita támadt közte és a tanács többi tagja között egy bizonyos kályha rituális tisztaságát illetően. Eliézer a tisztaság mellett érvelt, és igazát alátámasztandó a mennyet hívta háromszor is segítségül.

Mindhárom esetben csoda történt, jelezve: a menny szerint Eliézernek van igaza. Ezek után még a mennyei hang is megszólalt, hogy támogassa Eliézert. A Nagytanács vezetője azonban fontosabbnak tartotta, hogy egységes legyen a zsidóság, mint azt, hogy mi az igazság. Nem tekintett a csodákra, nem fogadta el a mennyei szót: leszavazták Istent, a kisebbségbe szorult Eliézert pedig kiközösítették.

Az ember jobban tudja, mint Isten?

 Ez a történet azonban nem csak egy önmagában álló érdekesség. Ez vált alapjává a rabbik Tóra-értelmező tekintélyének. A többségi vélemény felülírja a próféta által – sőt az Örökkévaló által kijelentett értelmezést is.³ ⁴

Meghökkentő gondolat: Isten kisebbségben?

Történelmünk ellenünk tanúskodik

Ha végigkövetjük a Bibliában lejegyzett történelmünket, arra a nem várt következtetésre jutunk, hogy ez leginkább a norma volt, nem pedig a kivétel. Királyaink többsége nem Dávid, Ezékiás vagy Jósiás útján járt, hanem engedett a birodalmi kultúrák nyomásának – és az épp legtrendibb isteneket és kultuszokat helyezték Izrael elé követendő példának. Ennek következtében: hűnek maradni a Teremtőhöz nem volt egy életbiztosítás... És nem is voltak sokan, akik kitartottak. A Biblia egy különleges kifejezéssel illeti ezeket a keveseket: a hűséges maradék.

Kisebbség a Bibliában – nem is rossz csapat!

Ezt a hűséges maradékot rejtegette a vérszomjas Jezábel elől az istenfélő palotaszolga, Óbadjá⁵; erről a maradékról prófétált Ézsaiás, hogy majd megtér az erős Istenhez⁶.

Ebbe a kisebbségbe tartozott Jeremiás próféta, aki nem rövid ideig tartó száműzetés ígéretével ámította Izrael népét⁷, hanem a népszerűtlen 70 éves babiloni fogságot hirdette; vagy Mikájehú próféta, aki a többséggel szemben háborús vereségre figyelmeztetett⁸.

Ez a kisebbség várta állhatatosan az Isten Országát Jézus idejében: Anna prófétanő vagy Arimátiai József, aki a Szanhedrin tagjaként nem értett egyet a többség döntésével⁹.

A népszerűtlen, sőt üldözött maradék sorsát választották azok a zsidó férfiak és nők, akik elhitték, hogy a galileai ács: több mint ács. Akik felismerték benne a – szintén az Izrael üldözött kisebbségébe tartozó – próféták által megígért Messiást. És amikor a Nagytanács megfenyegette a tanítványokat, hogy Jesua nevében ne tanítsanak többet, ők a fenti talmudi idézettel ellentétes kijelentést tettek: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”¹⁰. Bizony, 12-ből 11-en az életükkel fizettek ezért a döntésükért.

Kevesektől sokakhoz

Mégis ez a hűséges maradék – és nem az őket Eliézerhez hasonlóan kiközösítő többség – töltötte be Izraelnek azt a küldetését, hogy a nemzetek világossága legyen ¹¹. Ma azért imádják Izrael Istenét a világ legtávolabbi sarkában élő népek is, azért tanulmányozzák a héber Írásokat Afrika, Ázsia és a szigetek lakói is, mert Izrael hűséges maradéka teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével szerette¹² és szolgálta Istenét – engedelmeskedve Jézus nagy parancsának: elvitte a zsidó Messiásról és Izrael Istenének a minden nép iránti szeretetéről szóló jó hírt a nemzetekhez is.

Elgondolkodtató. Természetesen nem szabad arra a téves következtetésre jutnunk, hogy a többség mindig téved, és a kisebbség mindig az igaz úton halad. De történelmünk és az Írások tanulsága legalábbis figyelmeztet bennünket arra, hogy Isten és az Ő igazsága akár a kisebbséggel is lehet. Erre figyelmeztet maga a Tóra is:

„Ne kövesd a sokaságot rosszra és ne vallj peres ügyben, hajolván a sokaság felé joghajlításra.” (2 Mózes/Smot 23:2)