Meglátogattam őt szentendrei otthonában. Szüleivel beszélgetve megtudtam, hogy születésekor a mozgásért és egyensúlyozásért felelős kisagya nem kapott elég oxigént, és mivel ezt az orvosok egészen 9 hónapos koráig nem vették észre, később már nem volt lehetőség az izmok beidegzését helyreállítani. Ép testvérével együtt nőtt fel. Szülei mind Szentendrén, mind Budapesten megragadtak minden lehetőséget gyermekük fejlesztésére. Fontos szintlépés volt, amikor megtanult „botozni”. Elvégezte a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolát és az Addetur Baptista Gimnáziumot is. Verseket ír, amit megzenésítenek, és ő elénekli; színészkedik és jelenleg is egy táncos színészi produkción dolgozik az Artman Egyesülettel¹.

Mik a legkorábbi emlékeid a gyerekkorodból?

A legelső emlékem az, amikor megtanultam bottal járni az iskolában. Akkor azt éreztem, hogy a botok az én plusz lábaim. Megtanultam a bottal létrázni, létrával járni. És a tornákról videofelvételek is készültek, de Isten már akkor is megmutatta a kegyelmét. Azt mondta nekem: „Emeld a botodat, mert én járok veled, ne aggódj! Én segítek. Én felsegítelek, ha elesel.”

Mit gondoltál vagy mit éreztél akkor, amikor először rádöbbentél arra, hogy különbözöl a többiektől?

Azt éreztem, hogy Isten akkor is velem van, és ha különbözöm is a többiektől, én akkor is teljes ember vagyok, és teljes értékű életet tudok élni Isten által. És azt éreztem, hogy Isten által segíteni tudok majd: sérült és nem sérült társaimon egyaránt.

Ezt már akkor úgy gondoltad, amikor még egész kicsi voltál?

Igen.

Haragudtál Istenre az állapotod miatt? Vagy valaki másra?

Istenre én az állapotom miatt sosem haragudtam. És másra sem. Mert tudtam, hogy mindig jelen van. Még akkor is, amikor két éve kiderült, hogy jobboldali heretumorom van. 19 kemót kaptam, vérszegény voltam. Abból is megmentett Isten. Tehát én sosem haragudtam Rá. Mindig mellettem volt a szeretete. És a családom is, a barátaim és a párom is. Én sosem haragudtam rá, se senki másra.

Tomi, te hiszel Istenben és Jézusban. Hogyan jutottál hitre?

Istennel legelőször a mozgásjavító általános iskolában találkoztam hittan órán Óriás bácsi által, akihez jártam a hittanra. Már ott is éreztem Isten jelenlétét, majd elkerültem a szentendrei baptista gyülekezet SZAMBA-táborába, ami annyit jelent, hogy Szentendrei Amerikai Magyar Baptista Misszió. És ott is találkoztam Istennel, ott is olvastam már a Bibliát, ott tanítottak meg dalszövegeket írni. A legelső dalszövegem a Cseppként jöttem a földre c. volt, aminek, ha szeretnétek, felidézhetem a szövegét. „Létezem, létezem! A Földre cseppként jöttem, de emberként érkezem.”

Hogyan tudtad meg, hogy Isten téged is szeret?

Az első tapasztalásom akkor volt, amikor megírtam az első dalomat. Akkor is Isten vezette a kezemet, és akkor is, amikor a páromat, Izát megismertem tavaly. Akkor is éreztem Isten jelenlétét. És minden dalomban érzem Isten jelenlétét. Amikor leírom őket, és amikor kiállok a színpadra énekelni vagy színészkedni vagy táncolni az Artmannal. Akkor is érzem, hogy Ő velem van. A családban is érzem itt a jelenlétét. Látom, hogy Ő itt van most is velünk. És beszélek Hozzá. És látom Őt álmomban is.

Álmodban is szoktad Őt látni?

Igen, szoktam.

Jézust?

Igen.

Neked kicsoda Jézus? Mit tett Jézus érted?

Megváltott engem és mindenkit. A Golgotán áldozatot hozott értünk.

Úgy tudom, hogy be is merítkeztél. Mi vezetett ide?

Dani Zsolti, a mi volt lelkipásztorunk tanított és készített bemerítkezésre, és a gyülekezeti keresztszüleim, István és Kati adtak könyveket. Ezek, illetve Zsolti és a keresztapám tanítása és Isten jelenléte vezetett oda, hogy bemerítkezzem több társammal együtt. A bemerítkezésünkön ott volt szeretett nagyanyám, és végighallgatta, amikor én mikrofonba énekeltem Pintér Bélától a Mindenütt a földön című dalt. Könnyfakasztóan megható pillanat volt. Mert mindenki szívét megnyitotta.

Sok szép és örömteli élményről beszéltél eddig. Mik azok a dolgok, amelyek a számodra a mindennapokban kihívást jelentenek?

Mostanában a bipoláris zavarra szedett gyógyszerem mellékhatásai. Két napja tartottam magam erővel, hogy ne essek el, de amikor idebent beestem a polc közé, akkor az ijesztő volt számomra, és nem tudtam egyedül fölállni, de az volt a szerencsém, hogy Isten és a családom segített fölállni. De amikor elesek a gyógyszertől, az nekem frusztráló és nagyon fárasztó. Akkor is itt van Isten, és túllépek rajta, de azért fárasztó ez a sok elesés. Meg a sok szédülés. És ilyenkor nem Istenre haragszom, hanem inkább a gyógyszer hatására. Mert úgy érzem, hogy megkínoz, mint egy börtönben egy cellafoglyot.

Édesapa: Csak erről a legfrissebb kihívásról beszélsz, de tele van az életed kihívásokkal: nem tudsz elmenni a boltba egyedül vagy eljutni bárhova önállóan.

Milyen a kapcsolatod az épek világával? Vannak-e onnan barátságaid, esetleg párkapcsolatod?

Most is van egy állandó párkapcsolatom Izával, a Pető Intézetből, aki botozik is. 18 éves és Dégről származik. Nagyon jó a kapcsolatom az édesanyjával. És képzeld, nagyon elfogadóak, és én is elfogadom őket. Sok ép barátom van. A múltban is, meg most is sok van. Isten szeretete által is. A gyülekezetből és a művész- és zenészvilágból is vannak barátaim.

És úgy tapasztalod, hogy ezek egyenrangú kapcsolatok?

Hát, nagyon erősek, de egyébként a gyerekkoromból is vannak jó barátaim, például Ádám, akivel felnőttem, ővele nagyon erős; és vannak roma barátaim is.

És hogy tartod velük a kapcsolatot?

Messengeren meg személyesen is, és Ádi például sokat jön ide. És igyekszek a magyarság és a romaság között békét teremteni.

Hogyan fogalmaznád meg az életed értelmét? Mik a terveid? Mi ad neked erőt, örömöt az életben?

Elég nekem Isten szeretete, a családom és Iza is ad erőt. Isten mondta nekem azt is, hogy meg fogja adni nekem a gyermekáldást is. Azt beszéltük meg Izával, hogy Isten szeretetében fogjuk a gyermekeinket fölnevelni abban a szeretetben, ahogy minket a szüleink fölneveltek. Embertársaimnak szeretnék segíteni a dalaimmal, függetlenül attól, hogy sérültek vagy nem. Én a Petőben több lánynak segítettem, akik nagyon rosszul érezték magukat. És vagy a halálba menekültek, vagy tőlem kértek segítséget.

Az Istennel való kapcsolatod hogyan hatott rád és az életedre?

Nagyon pozitívan hat rám, mert sokszor érzem azt, hogy Ő mellettem van, és Neki köszönhetem a csodálatos családomat és a csodálatos páromat. Minden dologban szeretném megmutatni Isten dicsőségét, minden táncomban, és a színészi alakításomban is. Szeretném Isten szeretetét továbbadni sérült és nem sérült embertársaimnak akár a saját gyülekezetemben vagy a tiedben is, hogyha Isten engem erre szólít – mert érzem, hogy szólít, mert most is itt van velünk. És nagyon hálás vagyok Istennek a nagymamámért, aki színészetre oktatott, és Déry Jánosért, aki a művészet által megtanított arra, hogy a szereplés is egy küldetés. Amikor átéltem a rákot és legyőztem, akkor is éreztem Isten szeretetét. Igaz, amikor megtudtam, kezdetben azt éreztem, mintha a szívemet tépték volna ki. De Isten visszaadta, mikor meggyógyított a rákból.

Köszönöm, hogy meséltél az életedről. Bátorítás lesz ez sokunknak. Megtanít minket a hálaadásra. A szüleidnek is köszönöm, hogy lehetővé tették ezt a találkozót.