Hogyan bújhat Isten emberbőrbe?

Rich Robinson írása | 2022. december 21.

Az az állítás, hogy Jézus Isten, nagyon furcsának és a zsidó gondolkodástól idegennek tűnhet. Nézzük meg, hogyan érthetjük meg mégis.

Jézus követői hiszik, hogy ő Isten. Már az első követői is, akik egyben zsidók voltak, ezt vallották. Érthető, hogy ez ma sok kérdést vethet fel. Talán benned is megfogalmazódott már egy vagy több ezek közül:

  • Egyáltalán hogyan válhat egy ember Istenné?

  • Ha Jézus Isten volt, akkor Isten eközben nem tartózkodott a mennyben? Vajon nincs-e Isten egyszerre mindenütt jelen?

  • Nem pogány mítoszokból származik ez az egész elképzelés? Zsidó eredetűnek semmiképpen sem tűnik.

  • A kabbala azt tanítja, hogy minden zsidóban ott vannak Isten szikrái. Akkor értem, miről beszélsz, hiszen valójában mindannyian Isten vagyunk, nem? Isten mindannyiunkban ott van, mi pedig Istenben vagyunk, igaz?

Ezek nagyon jó kérdések. Nézzünk most néhány rövid, de remélhetőleg továbbgondolásra ösztönző választ.

Hogyan válhat egy ember Istenné?

Valójában nem arról van szó, hogy egy ember Istenné vált, hanem arról, hogy Isten úgy döntött: emberré lesz. Vagy még pontosabban: Isten egy első századi zsidó ember, Jézus személyében öltött testet.

Ha Isten teremtette a világegyetemet, akkor lényegében bármit megtehet, amit csak akar.

Jézus követői úgy hiszik, hogy ő egyszerre ember és Isten. Hogy miként lehetséges ez, az számunkra, véges emberi lények számára bizonyos értelemben titok. Annak azonban, hogy ez lehetséges, magától értetődőnek kellene lennie.

Hiszen ha Isten teremtette a világegyetemet, akkor lényegében bármit megtehet, amit csak akar. Ráadásul még azt a világegyetemet sem értjük teljesen, amelyben élünk. Pontosan hogyan történt az „ősrobbanás”? Hogyan lehet a fény egyszerre részecske és hullám? Ha már a teremtett világegyetem megértése is ilyen nehéz számunkra, mennyivel inkább igaz ez magára a Teremtőre? Ha tehát Isten úgy dönt, hogy emberi testet ölt, miért ne lenne ez lehetséges?

Ez azonban már átvezet a következő kérdéshez.

De hát Isten nem a mennyben van? Vagy mindenütt?

De igen! Nem arról van szó, hogy Isten megszűnt Isten lenni, és helyette emberré változott.

Ha te vagy én zebrává változnánk – feltéve, hogy rendelkezünk ezzel az érdekes szuperképességgel –, többé nem lennénk emberek. Vagy amikor a hernyó pillangóvá alakul, biológiai értelemben van folytonosság, de a kis szárnyas teremtmény már nem hernyó.

Amikor azt mondjuk, hogy Isten emberré lett, valami másra gondolunk. Isten úgy döntött, hogy emberi testet ölt, így Jézus teljesen ember és teljesen Isten volt. Isten nem „változott át” Jézussá. Továbbra is mindenütt jelen volt: a mennyben és minden más helyen is.

Isten végtelenül magasabb rendű létező nálunk. Olyan dolgok is lehetségesek számára, amelyek a mi esetünkben elképzelhetetlenek. Már azt sem tudjuk teljesen felfogni, hogyan lehet egyszerre a mennyben és mindenütt jelen. Ráadásul mind a zsidó, mind a keresztény teológusok szerint Isten a mi időnkön kívül létezik. Így nincs abban ellentmondás, hogy Isten egy konkrét zsidó emberként belépett a történelembe, miközben továbbra is mindenütt jelen volt.

Az Újszövetség szerzői többek között így fogalmaztak erről:

  • „ Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (János 1:14)

  • „Krisztus (=Messiás) Jézus, a ki, mikor Istennek formájában vala, [...] önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”¹

  • „A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget.” (Zsidókhoz írt levél 1:3)

Ezt a testet öltést nevezzük általában inkarnációnak, vagyis annak, hogy Isten emberi testet, emberi természetet vett magára.

Három az egyben

Az Újszövetség azt is megmutatja, hogy Isten három személy egységeként létezik, és a Tanakhban – vagy ha úgy tetszik, az Ószövetségben – is találunk olyan történeteket, amelyek erre utalnak.

A Smából tudjuk, hogy Isten egy: „Halld Izráel: az ÚR, a mi Istenünk, egy ÚR!”

A Héber Bibliában azonban Isten nem egyszerű, számszerű egyként jelenik meg, hanem egyetlen Istenként, aki valamiképpen sokféle módon mutatja meg magát. A legnyilvánvalóbban úgy jelenik meg, mint a mennyei, szent Király, a világegyetem Ura. Ugyanakkor Szellemként is jelen van, aki hatalommal ruház fel valakit Izrael népéből. Máskor pedig valamilyen fizikai formában mutatkozik meg: Jákóbbal tusakodik (Beresit/1 Mózes 32:24–30), vagy Izrael vénei megláthatják a „lábait” (Smot/2 Mózes 24:9–11).

A Héber Biblia nem magyarázza el, hogyan lehetséges mindez, és nem ad egyszerű, kész meghatározást Isten összetett természetéről. Ehelyett egyszerűen úgy mutatja be Istent, ahogyan Izrael is sokféle, titokzatos módon megtapasztalta Őt. (Erről még lesz szó később.)

Az Újszövetség lényegében hasonló módon beszél Istenről. Jézus tanítása azonban árnyaltabb képet tár elénk. A Héber Bibliához hasonlóan Jézus sem ad pontos definíciókat. Ehelyett olyan dolgokat tár fel a tanításában, amelyeket csak Isten tudhat – ahogyan az a testet öltött Istentől el is várható.

Ha alaposan tanulmányozzuk az Újszövetséget, azt látjuk, hogy az egyetlen teremtő Isten három személyben létezik, akiket Atyának, Fiúnak és Szent Szellemnek (Szentléleknek) nevezünk. Az Újszövetség szerzői ezeket a megnevezéseket a Tanakhból vették, amely számukra az Isten és a Messiás megértésének legtekintélyesebb forrása volt.

Jézus követői úgy hiszik, hogy a Fiú Jézusban öltött testet. Ezért szólíthatta Jézus Istent Atyjának, miközben ő maga Isten, aki személyesen jött el közénk.

Ha Isten Jézusban testet öltött, akkor nem egy távoli alak valahol „odafent”.

Titokzatos, sőt paradox? Igen. Ugyanakkor, nagyon személyes is, aki kapcsolatba lép velünk. Ha Isten Jézusban testet öltött, akkor nem egy távoli alak valahol „odafent”, aki képtelen azonosulni velünk, egyszerű emberekkel. Egy lett közülünk, ezért egészen közelről ismeri és érti az emberi létet.

Nem pogány eredetű ez az elképzelés?

Meglepő módon, ez az elképzelés valójában nagyon is zsidó. Sokunknak azt tanították a zsidó vasárnapi iskolában, hogy Isten nem válhat emberré, és semmiképpen sem lehet három az egyben. Azt mondták nekünk, hogy ezek keresztény elképzelések, a zsidók pedig nem így hisznek. (Azt a kérdést most tegyük félre, hogy lehet-e valami igaz Istenről a keresztények számára, miközben mások számára nem az.)

Az az elképzelés, hogy Isten oszthatatlan „egy”, Maimonidésztől származik.

Valójában azonban az az elképzelés, hogy Isten egy oszthatatlan, számszerű értelemben vett „egy”, nem a héber Bibliából ered, hanem a középkor nagy zsidó filozófusától, Maimonidésztől.

A középkorban a zsidó, a keresztény és a muszlim filozófusokra egyaránt nagy hatást gyakorolt a görög filozófia, különösen Arisztotelész. Maimonidész ennek a görög gondolkodásnak a hatása alatt fogalmazta meg Istenről, az emberről és a Bibliáról alkotott nézeteit. Az ortodox zsidó gondolkodásban vannak olyan elképzelések, amelyek inkább Arisztotelésznek, mint a Bibliának köszönhetők – és ez is közéjük tartozik.

Nézzünk rá új szemmel!

A bibliatudomány élvonalába tartozó mai kutatók közül többen egészen másképp látják ezt a kérdést. Íme Benjamin Sommer, a Jewish Theological Seminary professzorának véleménye, akinek The Bodies of God című könyve ennek az újabb kutatási iránynak a része:

„[A könyvem] arra ösztökél bennünket, hogy újragondoljunk egy, a zsidóság körében elterjedt, a kereszténységgel kapcsolatos álláspontot. Egyes zsidók komoly fenntartással fogadják a kereszténység állítását, miszerint monoteista vallás, egyrészt a Szentháromság tana miatt (hogyan lehet három egyenlő eggyel?), másrészt a kereszténység azon alapvető hite miatt, hogy Isten testi formát öltött. Arra próbáltam rámutatni, hogy a bibliai Izrael nagyon hasonló tanításokat ismert, és ezek a tanítások a bibliai korszak után sem tűntek el a judaizmusból. […]”

Egy, a judaizmus klasszikus forrásait ismerő és elismerő zsidó ember nem kifogásolhatja a kereszténység által alkalmazott teológiai modellt egy olyan Istenről, akinek földi teste, Szent Szelleme és mennyei megjelenési formája is van. Amint láttuk, ez a modell tökéletesen összeegyeztethető a zsidó gondolkodással.”²
(kiemelés hozzáadva)

Sommer professzor távolról sem Jézus követője, és a fenti idézetekkel nem is szeretnénk ezt sugallni. Más okai vannak annak, hogy nem fogadja el Jézust Messiásnak. A testet öltés, illetve Isten három az egyben való létezésének gondolata azonban nincs ezen okok között.

Sommer professzor többek között az 1 Mózes 18-ban található történetre utal. Ebben a jól ismert bibliai történetben Ábrahám három vendéget fogad az asztalához, és ez a történet a vendégszeretetről való zsidó gondolkodás egyik fontos alapjává vált.

A történetben azonban nem teljesen egyértelmű, kik is valójában Ábrahám vendégei. Emberek? Angyalok? Vagy egyikük maga Isten? Ábrahám az egyik pillanatban a vendégekkel beszél, aztán Istennel, majd ismét a vendégekkel. És vajon a vendégek válaszolnak neki, vagy Isten? Az egész jelenetet bizonyos fokú homály és titokzatosság övezi.

Sommer így ír erről:

„Egyértelmű, hogy JHVH [vagyis Isten, nevének négy héber betűjével jelölve] ebben a szakaszban testi formában jelenik meg Ábrahámnak. Az már kevésbé világos, hogy mindhárom test végig JHVH megjelenése volt-e; vagy a fejezet elején mindhárom JHVH megjelenése volt, de a végére már csak az egyik; esetleg a másik kettő csupán szolgáló volt.”³

Az egyik látogató „egyértelműen azonos is JHVH-val, és mégsem; pontosabban: ő JHVH, de nem JHVH teljessége, és nem is JHVH egyetlen megjelenési formája.”⁴

Egy másik titokzatos szakaszban Jákób egy „férfiúval” tusakodik, aki a történet szerint egyben Isten is. Miután Jákób egész éjszakán át, egészen hajnalhasadtáig tusakodik vele, ezt mondja:

„Látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.”⁵

A harmadik történet Sámson születéséről szól a Bírák könyve 13. fejezetében. „Az Úrnak angyala” megjelenik Sámson szüleinek, Manoahnak és a név szerint nem említett feleségének. A történet végén ezt olvassuk:

„Akkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt. És monda Manoah az ő feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.”⁶

Az Úrnak ez az angyala, aki egyszerre tűnik emberszerűnek és isteninek, több alkalommal is megjelenik a Tanakhban. Ebben a történetben pedig kifejezetten Istenként, illetve Isten megjelenéseként azonosítják.

Isteni kiáradások

Ezen túl érdemes megvizsgálni a kabbalát is, a középkorban kialakult zsidó misztikus hagyományt, amely napjainkban egyfajta leegyszerűsített, „könnyű Kabbala” változatban igen népszerűvé vált. Korábban egyesek megpróbálták a keresztény tanításokat felfedezni a kabbalában, ez azonban nem igazán vezet eredményre. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a kabbala szerint Isten tíz szefirán keresztül létezik vagy nyilvánul meg a teremtett világban. Ezeket gyakran „kiáradásoknak” nevezik.

Ebben az értelemben tehát a kabbalában Isten nem három az egyben, hanem tíz az egyben! Az Újszövetséggel való párhuzam (természetesen) pusztán eddig tart. A lényeg azonban az, hogy a judaizmusnak ez a rendkívül nagy hatású irányzata sem úgy tekint Istenre, mint a Maimonidész értelmezése szerinti egyszerű, oszthatatlan egységre.

Nincsenek mindannyiunkban isteni szikrák?

De igen, a zsidó hagyomány valóban tanít ilyesmiről. A Szentírás pedig azt mondja, hogy Isten „képére és hasonlatosságára teremtettünk.”⁷ Ha azonban végigolvassuk a Bibliát, azt is látjuk, hogy bár rendkívüli értékkel és méltósággal rendelkezünk, ettől még nem vagyunk Isten.

Mi nem vagyunk Isten, Isten azonban úgy döntött, hogy belép saját teremtett világába.

Nem vagyunk Isten, és nem is vagyunk Isten részei. Isten különbözik a teremtett világtól, ugyanakkor számtalan módon szoros kapcsolatban áll az Általa teremtett világgal. Éppen az teszi még rendkívülibbé a Jézusban való testet öltését, hogy Isten és a teremtett világ nem ugyanaz. Mi nem vagyunk Isten, Isten azonban úgy döntött, hogy belép saját teremtett világába.

Mit jelent mindez valójában?

Az az állítás, hogy Jézus Isten, továbbra is valamiféle önkényes elképzelésnek tűnhet, amíg meg nem értjük, miről is szól valójában. Tegyük fel, hogy Isten valóban testet öltött Jézusban. De miért fontos ez?

Isten nem ismeretlen vagy önkényes okokból öltött emberi testet. Valójában értünk tette. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, aki megígérte, hogy megváltja a zsidó népet és a világ nemzeteit, testet öltött Messiássá lett. Ezáltal Isten azonosult mind a zsidó néppel, mind az egész emberiséggel.

Isten azért lett emberré, hogy minden korábbinál közelebbről mutassa meg nekünk, milyen is Ő valójában, és hogy áldozati halálával engesztelést szerezzen bűneinkért – olyasmit, amit nem tehetett volna meg anélkül, hogy emberré legyen.

További források

Michael L. Brown: Answering Jewish Objections to Jesus, Volume 2: Theological Objections (Grand Rapids: Baker Books, 2000). Ez a könyv egyenként tárgyalja a Jézussal szemben felhozott ellenvetéseket. Az első néhány rész ennek a cikknek a témájával foglalkozik.

Benjamin D. Sommer: The Bodies of God and the World of Ancient Israel (Cambridge: Cambridge University Press, 2009). Tudományos mű, ezért nem könnyed olvasmány.

Larry W. Hurtado: How on Earth Did Jesus Become a God? (Grand Rapids: W. B. Eerdmans Pub. Co., 2005). A könyv első része a szerző előadásai alapján készült, ezért jól követhető a téma iránt érdeklődő, művelt olvasók számára akkor is, ha korábban nem foglalkoztak részletesebben ezekkel a kérdésekkel. A második rész tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányokat tartalmaz, ezért inkább akadémiai jellegű.

Források

1 Filippi 2:5–8 versekből, szerkesztés az eredeti cikkből
2 Benjamin D. Sommer: The Bodies of God and the World of Ancient Israel (Cambridge: Cambridge University Press, 2009), 135.
3 Sommer: Bodies of God, 40.
4 Sommer: Bodies of God, 41.
5 Beresit/1Mózes 32:30.
6 Bírák 13:21–22.
7 Beresit/1Mózes 1:26. (a cikkben parafrázis)