Jézus nemzetségtáblája: Miért fontos?

A gyökér tart titeket

Pál a Római levél 11. fejezetében figyelmezteti a pogányságból megtért hívőket, hogy ne dicsekedjenek a zsidó néppel szemben, mert „nem ti tartjátok a gyökeret, hanem a gyökér tart titeket”.

Máté az evangéliumi beszámolóját Jesua hosszú nemzetségtáblájával kezdi. Egy író manapság nem éppen így próbálná megnyerni az olvasó érdeklődését. Miért volt fontos mégis ezzel kezdeni? Többek között azért, hogy a jövő nemzedéket mindig emlékeztesse: Jesua Ábrahám, Izsák és Jákob vérvonalából származik. Ez a mi hitünk gyökere is, amelyről sajnos (a II. századtól kezdve napjainkig) az egyházak leszakadtak – meggyengítve ezzel önmagukat. Elfelejtve a zsidó néptől kapott örökségünket: magunkat az új Izraelnek gondoltuk, és ezzel helyrehozhatatlan károkat okoztunk népünknek.

Fordított nemzetségtábla

Így kezdődik Máté evangéliuma: A Messiás Jesuának, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája.

A zsidó vallásban a származás mindig központi jelentőségű. A Bibliában a híres emberek nemzetségtáblájában az ősatya az elsőként felsorolt. Mózes 1. könyvének 5. fejezetében például azt olvassuk, hogy „ez Ádám nemzedékeinek könyve”. Hasonlóképpen az 1 Mózes 6-ban: „Ezek Noé nemzedékei”.

Amikor Pál megírta a leveleit, nem várt a végéig az aláírással, hanem a legelején megnevezte magát. Ez a bevett zsidó szokás.

De az Újszövetség legelején egy fordított felsorolást találunk. Ahelyett, hogy azzal kezdődne, hogy „Ez Ábrahám nemzedékeinek feljegyzése”, ahogy az szokásos lenne, az ősatya hátrébb szorul. Máté egy előzetest ad a nemzetségtábla lényegéről, majd visszaugrik az elejére és egy 42 zsidó nevet tartalmazó lista után érkezünk ismét a lista fénypontjához, aki miatt egyáltalán a nemzetségtábla íródott: Jesuához.

Nem csak egy a sok közül

A Máté evangéliumában szereplő nemzetségtáblában ezt olvassuk: Abija nemzé Asát; Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást; Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt.

Azonban Máté más nagy nevekkel kezdi Jesua nemzetségtábláját, úgy, mint Ábrahám, Izsák, Jákob. Ők a pátriárkák. Naponta megemlítik őket a zsidó imákban. Ennél nagyobb neveket nem lehet találni. Aztán ott van Júda, és néhány más jól ismert név, mint Dávid és Ruth, Salamon és Mária. Ők, mondhatni, a Biblia hírességei.

De tucatnyi kisebb név is van, olyanok, mint Jorám és Jótám, Ácház és Abihud. Ezen férfiak részvétele ugyanúgy elengedhetetlen a zsidó nép és a Messiás történetében, mint a nagyoké.

Ezeknek az embereknek értékes életük és különleges kapcsolatuk volt az Úrral. Az életük számított, és szerepelnek a Messiás örökségében. Ez nem kis dolog.

Ahogy a ti életetek sem az. Sokat számítasz Isten országában. Lukács evangéliumában szerepel ez a sor (Lukács 1:35):

„A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged; ezért azt a szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják nevezni”

Jesua, akivel sokan vér szerint, mások hit által „rokonságban” állunk, Isten Fiának neveztetik. Hát nem bátorító ez?

3 x 14 = 42

Máté evangéliumának elején olvassuk: Isai nemzé Dávid királyt; Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.  Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Messiásnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságra viteltõl a Messiásig tizennégy nemzetség.

Máté ezzel Izrael történetét három jelentős korszakra bontja. Ábrahámtól Dávidig, majd Dávidtól a babiloni száműzetésig, és onnan a Messiás koráig. Mindegyikben 14 nemzedék szerepel. Máté valójában kihagy néhány embert, hogy 3 egyenlő listát készítsen 14 emberről, azokról, akik meghatározták az ő nemzedéküket. Ez egy hasznos eszköz egy korszak meghatározására, és nagyon gyakori módszer volt a zsidó történelemben. Az emberekre amúgy is könnyebb emlékezni, mint a dátumokra.

A 6-szor 7 egységet, ami szintén 42-nek felel meg, nehezebb számon tartani, mint 3-szor 14-et. És ez a három a zsidó történelem csúcspontjait és mélypontjait jelképezi: Ábrahámtól és Dávidtól kezdve, amelyek komoly csúcspontok voltak, egészen az i. e. 586-os babiloni száműzetésig – a zsidó történelem egyik legmélyebb pontjáig.

De légy biztos benne, hogy nem számít, milyen időkben élsz – jóban vagy rosszban, a hullámvölgyekben vagy a csúcspontokon, egyéni, családi vagy nemzeti szinten – Isten irányít, és végül a Messiás fog uralkodni. A szenvedés véget ér. A győzelem pedig végleges lesz.

Nők egy nemzetségtáblában? Hallatlan!

Máté evangéliumának elején olvassuk: Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől; Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, aki Messiásnak neveztetik.

A zsidók általában nem tüntetnek fel nőket a nemzetségtáblákban. Máté azonban 5 nőt jegyez fel Jesuáéban. Miért tette ezt? És egyáltalán: kik voltak ők?

Az első, aki szerepel a listán, Támár. Ő Júda menye volt – két férje (Júda két fia) utód nemzése nélkül halt meg. Apósa be nem tartott ígérete (hogy harmadik fia is el fogja őt venni) az özvegység kiszolgáltatottságát és a gyermektelenség szégyenét jelentette volna. Egy életen át nyomaszthatta volna annak terhe, hogy a két férj halálát valamiképpen ő okozta. A kerülő út, amellyel Júdától mégis utódokat nyert magának: (természetesen) nem követendő példa.

A második nő Ráháb. Foglalkozásáról csak annyit tudunk, hogy parázna volt. Valószínűleg a romlott kánaáni kultúrának inkább áldozata, mint haszonélvezője. Cselekedetei (ahogy az izraeli kémeket támogatta) és szavai elárulják, hogy hitt Izrael Istenében. Ez mentette meg mind őt, mind a családját.

A harmadik nő Ruth, aki nem is zsidó volt, hanem a moábiták közül származott. Bár héber férje halála után visszatérhetett volna a pogányságba – ő héber anyósát és Izrael Istenét választotta. Jutalma nagy volt: Boáz feleségül vette, és ő lett Izrael nagy királyának, Dávidnak a dédanyja.

És ha már Dávidról beszélünk, ő sem volt mentes a szexuális félrelépéstől a lista negyedik számú nőjével. Az ő neve Betsabé, aki egy Uriás nevű férfi felesége volt. Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és gyakorlatilag megölette Uriást a csatatéren.

Az ötödik számú nő Mirjam vagy Mária, és az ő története mérföldkő. Kis falujában elterjedt a híre, hogy várandós, miközben váltig állította, hogy szűz. Elképzelhetitek, milyen suttogások voltak körülötte.

Mind az öt nő életében volt valami, ami miatt a környezete lenézte vagy megvetette őt. Miért pont őket nevezte meg Máté? Talán azért, hogy a saját történetéből fakadó háláját kifejezze.

Ugyanis Mátét mint vámszedőt a legtöbb zsidó megvetette. A prostituáltakat a társadalom hasonlóképpen lenézte. Azonban Jesua így szólt a farizeusokhoz (az akkori vallási vezetőkhöz):

„Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a prostituáltak előbb jutnak be az Isten országába, mint ti.”

(Máté 21:31)

Itt Jesua azt mondja, hogy még számukra is nagy remény van. Hogy miért? Mert ők tudják, hogy szükségük van egy megváltóra. Istenhez kiáltanak kegyelemért, és Isten meghallgatja őket. Így hát Máté ezen nők szerepeltetésével arra mutat rá, hogy a Messiástól kapott megváltás mindenki számára elérhető.

A kegyelem bőségesen jut mindazoknak, akik kétségbeesetten hívják az Urat. Ha neked is arra a megbocsátásra és kegyelemre van szükséged, ami Máténak adatott, akkor kiálts te is az Úrhoz, amíg közel van.

Igen, lehet, hogy a múltadat szégyenfoltok tarkítják, de Isten hozzád is kész elküldeni az Ő Felkentjét. Ne félj – az Atyának az a szándéka, hogy befogadjon téged az Ő Messiási Királyságába. Vedd fel velünk a kapcsolatot, ha több kérdésed van!