A régóta várt új esztendő végre beköszöntött!  Az új év reményt kelt, hogy egyre közeledünk a gyógyulás, a béke s a megújulás évadába. E gondolat megpendít valamit a lelkünkben, ami mélyen gyökeredzik a judaizmusban: a feltámadás és újjászületés ősi reményét. Erről ugyan nem sűrűn esik szó, mégis komolyan befolyásolhatja mindennapi életünket. Négy zsidó szemléletmód következik tehát, melyek inspirálhatják saját szemléletünket is e témával kapcsolatban.

1. Dániel próféta és Maimonidész rabbi:
Ahogy a Tóra tekint a feltámadásra 

Sokan nincsenek tudatában annak, hogy a judaizmus hitvilágának egyik alapvető és központi pillére a t’chijat hameitim-mel (halottak feltámadásával) kapcsolatos várakozás.¹ A judaizmus korai pártoskodó időszakában, a farizeusok hittek a feltámadásban, míg a szaducceusok nem.² A babiloni fogságot követően a judaizmus domináns ágát a farizeusok alkották – így a feltámadásba vetett hit az ortodox zsidó teológia szerves része lett.

„Teljes hittel hiszek abban, hogy eljön a halottak feltámadása”

A feltámadásba vetett hit azonban nem a farizeusoktól származott. Dániel próféta megjövendöli a feltámadást, mely a jövőben fog végbemenni. „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra” (Dániel 12:2). Az olyan tradicionális zsidó imák, mint az Ámidá, már régóta hangot adnak e várakozásnak: „Segítő, megmentő és oltalmazó Uralkodó! Áldott vagy Te, Örökkévaló, Ábrahám védelmezője. Örök a hatalmad, Urunk, Te kelted életre a holtakat, nagy megmentő!”³ [kiemelés a cikk írójától]. Maimonidész 13 hittételében utolsóként megemlíti a halottak feltámadását: „Teljes hittel hiszek abban, hogy eljön a halottak feltámadása, mikor azt jónak látja a Teremtő, áldott a Neve, magasztos legyen az emlékezete örökre és örökkön-örökké.”⁴ A feltámadás reménysége mélyen gyökeredzik a judaizmusban – a kezdetektől a mai napig.

2. Maurice Lamm rabbi: Az újjászületés olyan csoda, melyben érdemes hinni

A halál utáni élet sokak számára megfoghatatlan és valószerűtlen, ám Maurice Lamm rabbi arra buzdít minket, hogy Isten nagyságára, s ne a mi földi tapasztalatainkból eredő szellemi korlátainkra koncentráljunk.

A testben való feltámadásba vetett hit első pillantásra a ma élő ember számára felfoghatatlan. Viszont isteni szemszögből megközelítve: az újjászületés miért hihetetlenebb, mint maga a születés? …Talán mert az élet alkotásában tevékenyen részt vehetünk – míg az élet újrateremtésében nem vehetünk részt Istennel együtt. Hiszen, miközben lassan megismerjük az élet eredetét, sőt, afelé tartunk, hogy kutatóink laboratóriumi körülmények között életet hozzanak létre; tudományos megközelítéssel élve, az újrateremtés szembemegy a biológia tudományával. De ki teremtette meg a kutató biológusokat? Képtelenség lenne egy mindenható Mennyei Biológus létezése, aki minden embert megteremtett? A feltámadás biztosan nem haladja meg egy mindenható Isten képességeit.⁵

Ha figyelembe vesszük a zsidó életet meghatározó történelmi csodákat: a feltámadás eszméje valójában természetes része ezeknek, elfogadása nem is igényel több hitet. A csodák zsidó örökségünk szerves részét képezik; minden megtartott ünnepi időszakunk azt az Istent ünnepli, aki csodákat tett és tesz értünk. Izrael első miniszterelnökeként David Ben-Gurion azt mondta, hogy „az a zsidó, aki nem hisz a csodákban, nem realista.”⁶  Miért is lenne a feltámadás az a kő, amelyet Isten nem képes felemelni?

3. Daniel Boyarin professzor: A feltámadás kezdetben zsidó eszme volt

A századfordulón egy olyan kőtáblát fedeztek fel, amelyre – annak tanúsága szerint – a szöveget Gábriel angyal diktálta. A kőtábla az időszámításunk előtti első század vége felé keletkezett, s az olvasható rajta, hogy halálát követően három nappal a zsidó Messiás fel fog támadni a halottak közül. Ezzel kapcsolatban Ethan Bronner a New York Times-tól a következőket írja: „Ha valóban létezik egy ilyen, messiással kapcsolatos szöveg, az hozzá fog járulni a Jézusról alkotott népszerű és tudományos nézetek progresszív újraértékeléséhez, hiszen arra utal, hogy Jézus halálának és feltámadásának az eszméje nem idegen és újszerű, hanem része az elismert, korabeli, zsidó vallási hagyománynak.⁷

„A feltámadás nem volt idegen eszme a zsidó nép körében”

A kőtábla (saját elméletének alátámasztása érdekében) a zsidó próféták írásaira támaszkodik. Ebből láthatjuk, hogy már a keresztyénség létrejötte előtt létezett a feltámadás eszméje, s nem volt idegen vagy ismeretlen a zsidó nép között. Daniel Boyarin, aki a talmudi kultúra professzora a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley-ben), méltatta a felfedezés jelentőségét: „Egyes keresztények sokkolónak fogják találni azt gondolva, hogy ezáltal a teológiájuk veszít egyediségéből, míg másokat vigasztalni fog az a tudat, hogy a feltámadás a judaizmus tradicionális része.”⁸

4. Damian Eisner rabbi: Miért tölt el minket a feltámadás reménnyel?

Jesua (Jézus) egy fiatal rabbi volt Názáret városából, aki azt állította, hogy Ő a Messiás. Három évet szentelt a Tóra tanításának, a betegek gyógyításának, a halottak feltámasztásának, s annak, hogy népét bűnbánatra vezesse. Végül a nagytanács elítélte eretnekség vádjával, majd kivégezték a rómaiak. Ám a soron következő Sabbat utáni hajnalon a sírját üresen találták, majd több mint ötszáz ember találkozott is a feltámadt Jesuával (1 Korintusi 15:6). Ez az esemény számtalan ember hitét táplálta több mint kétezer éven át. Damian Eisner messiási zsidó rabbi Maconból, Georgia államból azt állítja, hogy míg hitünk alapvető része Jesua engesztelő halála; éppen a lényegről feledkezünk meg, ha nem vesszük észre, hogy feltámadása még ennél is fontosabb mozzanat.

A Messiás feltámasztása révén Isten megerősítette egy hihetetlenül sokrétű és megosztott jeruzsálemi zsidó közösség számára, hogy Isten országa valóban köztük volt. Valódi, látható, kézzel fogható, testben történő feltámadásban lesz részünk a halálunk után, éppen úgy, ahogy a próféták megírták. Jesua feltámadása ennek egyértelmű isteni jele volt. Az Ő feltámadása volt az az esemény, amely az általa hirdetett királyságot ténylegesen bevezette.⁹

Jesua azt tanította, hogy a királyság, azaz a dávidi monarchia megígért visszaállítása közel van. Amikor a halottak közül feltámadt, egyértelművé vált, hogy a mienk lehet egy örökös zsidó reménység: a messiási korszak eljövetele, s a benne levő új életünk bizonyossága.

Bármi is legyen a nézetünk a feltámadással kapcsolatban, a feltámadás mindenképpen erőteljes zsidó eszme. Az életünk megújulása utáni vágy a bensőnkből fakad. Van amikor életcélunk „újjászületését” tapasztaljuk meg, vagy egy sérült kapcsolat helyreállítását, netalántán egészségünk pozitív változásában érezzük a feltámadás erejét – fizikailag és lelkileg egyaránt.

„Milyen is az, amikor Isten megújít minket?”

Ha magunk számára felfedezzük ezt az ősi zsidó reménységet – már itt és most is inspirálhat és gyökeresen átalakíthat valóságának ereje. Ha a feltámadás tény, akkor mivel foglalkozzunk az örökkévalóságnak ezen az oldalán? A feltámadás hogyan formálja a Messiásról alkotott nézetünket? Milyen is az, amikor Isten megújít minket? A feltámadás eszméje reményt adhat számunkra: mind személyes megújulásunk tekintetében itt és most, mind a megígért eljövendő helyreállítással kapcsolatban.

A fenti cikkünk eredetileg az Inherit magazinban megjelent meg angol nyelven, ami itt olvasható.

Az eredeti cikk fordítása megjelent magyarul 2023. augusztus 17-én.