Pészach
Alapvető tudnivalók a Pészach ünnepéről
Héber név: פֶּסַח (pészach)
Magyar név: Páska, Pászka
A magyar fordítású Újszövetségben sok helyen páskaként vagy húsvétként utalnak rá.
Zsidó naptár szerinti dátumok (diaszpórában): Niszán 15–22
Időtartam: 8 nap (diaszpórában), 7 nap (Izraelben)
A pészach eredete: 2Mózes/Smot könyve, 12. fejezet
Cél és eredet
A pészach az egyik legnépszerűbb és legjelentősebb zsidó ünnep, amely az egyiptomi szolgaságból való megváltásra emlékeztet. A pészach Niszán hónapban van.
Mi a pészach célja?
A pészach a szabadulásunk kezdetét jelzi Egyiptom rabszolgaságából, és arra kér bennünket, hogy vegyünk részt a zsidó megváltás történetében. Évente áttekintjük a történetet, hogy biztosan ne felejtsük el, honnan jöttünk, és mit tett értünk Isten, amikor megszabadított bennünket a rabszolgaságból.
A pészach története
„Ma Nistana? Miért más ez az este, mint a többi?” – szokás kérdezni a széderest egy pontján. A Ma Nistana, vagyis a Négy kérdés előkészíti a pészah történetének elmesélését. „Miért más ez az este, mint a többi?” – kérdezi a család legfiatalabb gyermeke. Minden évben újra elmondjuk a pészach történetét, hogy megőrizzük a megváltás emlékét magunk és a következő generáció számára.
A történet
Az izraeliták „idegenek voltak idegen földön” (2Mózes 2:22, hagyományos értelmezés), de ez nem volt mindig így. Jákob és fiaik Egyiptomba mentek, hogy enyhülést találjanak Kánaán földjén az éhínség idején (1Mózes 47:4). Ott „annyian lettek, mint az ég csillagai” (5Mózes 10:22). Jákob egyik fia, József, aki a Fáraó tanácsadója lett, jólétet hozott a zsidó népnek, de új Fáraó lépett trónra „aki nem ismerte Józsefet” (2Mózes 1:8). A fáraó „keményen bánt velünk, megszégyenített minket és kemény munkát rótt ránk” (5Mózes 26:6). Így majd 400 évre rabszolgává váltunk (1Mózes 15:13-14).
Ezért kiáltottunk Istenhez, aki Mózes által kivezetett bennünket a szolgaságból. Isten parancsára Mózes ezt mondta a Fáraónak: „Bocsásd el a népemet!” (2Mózes 5:1) De a Fáraó makacs volt, megkeményítette a szívét, és megtagadta a szabadságunkat. Ezért Isten tíz csapást küldött Egyiptomra, amelyeket minden pészahkor felidézünk: ujjunkat a borba mártjuk, és minden csapásnál cseppet teszünk a tányérra. Az utolsó és legnagyobb csapás az elsőszülöttek halála volt.
Isten azonban megmondta Mózesnek, hogyan fogja a tizedik csapás kikerülni a zsidó házakat: bárányvérrel kenjük be az ajtófélfákat és a szemöldökfát (2Mózes 12:3-13).
Az első pészach viszonylag egyszerű volt; az évek során további elemek és szertartások kerültek be, mígnem az első századokban kialakult a széder a mai formájában. Isten indította el ezt az ünnepet egy egyedülálló történelmi eseménnyel és emlékül hagyta a jövő nemzedékeknek a pészah megtartását.
Különleges zsinagógai olvasmányok
Szeretnéd követni a pészah zsinagógai olvasmányait? Íme, mit olvasunk:
Bibliai olvasmányok pészachkor
A Tóra mellett olvasunk maftirt és haftarát. A maftir egy kiegészítő olvasmány. A haftara a Tóra-olvasmányt kísérő rész, amely a zsidó Biblia más részeiből származik, és tematikusan kapcsolódik.
Pészach első napja:
Tóra-szakasz: 2Mózes 12:21-51
Maftir: 4Mózes 28:16-25
Haftara: Józsué 3:5-7, 5:2-6:1, 6:27
Pészach második napja:
Tóra-szakasz: 3Mózes 22:26-23:44
Maftir: 4Mózes 28:16-25
Haftara: 2Királyok 23:1-9, 21-25
Hol HaMoed, első nap (köztes napok: az ünnep első két és utolsó két napja közötti négy nap, amikor a teljes munkatilalom nem érvényes, de a hétköznapi munka korlátozott):
Tóra-szakasz: 2Mózes 13:1-16; 4Mózes 28:19-25
Hol HaMoed, második nap:
Tóra-szakasz: 2Mózes 22:24-23:19; 4Mózes 28:19-25
Hol HaMoed, harmadik nap:
Tóra-szakasz: 2Mózes 34:1-26; 4Mózes 28:19-25
Hol HaMoed, negyedik nap:
Tóra-szakasz: 4Mózes 9:1-14; 4Mózes 28:19-25
Hol HaMoed, szombat, Sabat:
Tóra-szakasz: 2Mózes 33:12-34:26
Maftir: 4Mózes 28:19-25
Haftara: Ezékiel 37:1-14
Megilla (különleges könyv, „tekercs”, bizonyos ünnepeken felolvassák): Énekek éneke 1:1-8:14
Pészach hetedik napja:
Tóra-szakasz: 2Mózes 13:17-15:26
Maftir: 4Mózes 28:19-25
Haftara: 2Sámuel 22:1-51
Pészach nyolcadik napja:
Tóra-rész: 5Mózes 15:19-16:17
Maftir: 4Mózes 28:19-25
Haftara: Ézsaiás 10:32-12:6
Megjegyzés: Évről évre lehetnek eltérések. Lásd: www.hebcal.org az év szerinti bontásért.
A széder: A pészach szíve
A széder egy családi ünnep, amely fiatalok és idősek számára egyaránt vonzó. A „széder” jelentése „rend”, találóan fejezi ki, hogy a szertartásos vacsora minden eleme egy meghatározott sorrendet követ.
Isten megparancsolta az első pészach éjszakájának évenkénti újraélését, hogy minden nemzedék fizikai és kézzelfogható emlékeztetőt kaphasson az Ő megváltó hatalmáról. A széder egy családi ünnep, amely fiatalok és idősek számára egyaránt vonzó.
A család az asztal köré gyűlik, párnákon hátra vagy oldalra dőlve, jelezve, hogy már nem rabszolgák Egyiptomban, hanem szabad emberek. A pészach vezetője (hagyományosan kitliben, azaz fehér ruhában) vezeti végig a résztvevőket a Hágádá (jelentése: „elbeszélés”) könyv segítségével, amely olvasmányokat, kérdéseket, történeteket, énekeket és áldásokat tartalmaz.
Amikor a Hágádát követve és végighaladunk a széderen, egy olyan szertartás répszesei leszünk, amely időn és téren átívelve összeköt bennünket a zsidó közösséggel.
A széder tipikus rendje, rövid kommentárral:
Kádés vagy Kiddus: áldás a bor fölött. Sok zsidó szertartás így kezdődik.
Urhác: rituális kézmosás.
Karpasz: zöldség, általában petrezselyem. Sós vízbe mártjuk és megeszünk.
Jáhác: a középső macesz kettéválasztása.
Mágid: a pészah történetének elmondása, ideértve a Négy kérdést, a Négy fiú történetét és a Tíz csapás történetét. Előszeretettel használunk számokat a pészah alatt.
Ráhcá: újabb rituális kézmosás, mert hát, pészah!
Moci Macesz: a macesz elfogyasztása. Ekkor eszünk először maceszt, s ezt a pészah teljes hetében fogjuk gyakorolni.
Máror: keserű fűszernövények, általában torma.
Kóreh: a „Hillel-szendvics” maceszből és márorból; néhányan hozzáadják a haroszetet is (édes almás keverék).
Sulhán Oreh: az „asztal megterítése”, vagyis az ünnepi vacsora
Cáfun: a „desszert”, az afikomen elfogyasztása, miután megtaláljuk, hiszen ezt az est elején elrejtettük. Lásd lentebb a „Pészahi hagyományok” bekezdésben.
Báréh: hálaadás az étkezés után. A hagyomány szerint az ételt csak az evés után köszönjük meg Istennek.
Nem minden szerepel a fenti listában, például a báránycsont és a sült tojás is a széder része.
Megjegyzés: Ez a rend a myjewishlearning.com alapján készült. De egyéb verziók is léteznek, kisebb eltérésekkel.
Hagyományok
Alább egy gyors útmutatót nyújtunk néhány népszerű hagyományhoz. Ne felejts el helyet hagyni Illésnek!
Az otthon megtisztítása a kovásztól
Manapság főleg a vallásosok végzik el ezt a hagyományt, bár valamilyen szinten jelen van nem vallásos háztartásokban is. Hagyományosan az egész házat meg kell tisztítani minden kovászos ételtől, gondosan átkutatva minden zugot, mert ki tudja, hol lehettek morzsák vagy pizzamaradványok. A megtalált kovászos darabokat elégetik, vagy néha, ha még használható termékről van szó, eladják egy nem zsidónak, majd a pészah után visszavásárolják.
A pészach napjaiban pedig semmi kovászosat nem eszünk, helyette maceszt eszünk, amely szigorú előírások szerint elkészített, miliméter vékony, ropogós kenyér. Ennek elkészítésekor kiemelten figyelnek arra, hogy a sütés még az előtt megtörténjen, mielőtt a liszt és a vjz kölcsönhatásából kovász keletkezhetne. Sok módszerrel elkerülhető a macesz keménypapírra emlékeztető íze: kencék, maceszgombós leves, maceszos tojásrántotta, vagy vásárolhatunk fokhagymás, hagymás, vagy akár mediterrán maceszt olívaolajjal, szárított paradicsommal, bazsalikommal, de van már GMO-mentes, gluténmentes és vegan macesz is!
Az elsőszülött böjtje
Ha nem hallottál róla, nem vagy egyedül. Néhány családban az elsőszülött egész nap böjtöl a széder előtt, emlékezve, hogy Isten megkímélte az izraeliták elsőszülött fiait a tizedik csapás (elsőszülöttek halála) idején.
Hely Illésnek
Az asztalnál helyet hagyunk a próféta Illés számára, és kinyitjuk a bejárati ajtót, hogy ő is részt vehessen a széderen. Illést a Messiás előhírnökének tartják. Ha betér otthonunkba, már a Messiás sem lehet messze.
Az afikomen
A széder egy pontján a figyelmünket egy szép tasakra irányítjuk, amely három rekeszt tartalmaz. Mindegyik rekeszben egy-egy maceszlap. A középső maceszt eltávolítjuk, eltörjük, és az egyik darabot egy vászonba tesszük, majd elrejtjük a szobában. Ezt a darabot afikomennek hívják. A leggyakoribb hagyomány szerint a gyerekek keresik meg a szobában, majd “üzleti tranzakció” történik: valamilyen jutalom fejében visszaszolgáltatják az afikoment a felnőttnek.
A ceremónia eredete kissé titokzatos, senki sem tudja pontosan, mikor és miért kezdődött. Maga a szó is vitatott: egyesek szerint desszertet, mulatságot vagy „az eljövendőt”, azaz a Messiást jelenti. Lehetséges, hogy eredetileg messiási jelentősége volt.
Dajenu
A „Dajenu” jelentése: „ez már elég lett volna nekünk”. Ezt énekeljük, hogy emlékezzünk Isten jóságára, aki minden várakozásunkat felülmúlva ajándékozott meg bennünket.
Szefárd hagyományok
A szefárd zsidók Spanyolországból, Portugáliából és a mediterrán országokból származnak. Az országonkénti szokások eltérnek, de néhány példa, amely talán nem ismert az amerikai askenázi (kelet-európai, orosz) zsidóknak:
A rizs pészach alatt askenázoknál nem megengedett, de a szefárdoknál igen.
Marokkóban a szédertálat először egy gyermek fejére teszik, majd az asztalra.
Tunéziában, Szicíliában és Szardíniában hasonló szokás, a tál a szédervezető fejére, majd a többi résztvevő fejére kerül. Jelképe: Egyiptomban rabszolgaként nehéz terhek voltak a fejünkön.
Askenázoknál a második bor csészéjéből egy cseppet öntenek minden csapásnál. A jemeni zsidók körében a cseppeket egy konzervdobozba teszik, majd a házon kívül kiöntik, miközben ezt mondják: „Ez menjen minden ellenségünkhöz és gyűlölőnkhöz! Ne okozzanak szenvedést sem nekünk, sem maguknak. Ámen!” Na, ez aztán drámai!
Jemeni zsidóknál a zöldhagymával megpaskolják a mellette ülő csuklóját, jelképezve az egyiptomi munkavezetők korbácsait.
Ünnepi dalok
A pészach nem lenne teljes a „Dajenu” és más közkedvelt ünnepi dalok nélkül. Nézzünk most meg csak kettőt a sok közül!
Dajenu
Ez a legismertebb pészachi dal. A „Dajenu” jelentése: „ez már elég lett volna nekünk”. Ez a dal általában a széder közepén hangzik el.
Sokan talán csak három versszakot ismernek. A My Jewish Learning weboldal, a Sefaria-ra hivatkozva (ahogy a talmudi rabbik más rabbikra hivatkoznak), a teljes változatot mutatja be.
A dal alapötlete: amit Isten tett értünk, abból már sokkal kevesebb is elég lett volna a boldogságunkhoz. De az összes versszak eléneklése után az emberek néha így szólnak: „Dayenu! Menjünk tovább már!”
A dal versszakai Magyar fordításban:
Ha kivezett volna bennünket Egyiptomból, de nem sújtotta volna csapásokkal: elég lett volna nekünk.
Ha lesújtott volna a csapásokkal, de nem pusztította volna el az isteneiket: elég lett volna nekünk.
Ha elpusztította volna isteneiket, de nem ölte volna meg az elsőszülötteiket: elég lett volna nekünk.
Ha megölte volna az elsőszülötteket, de nem adta volna nekünk pénzüket: elég lett volna nekünk.
Ha megadta volna pénzüket, de nem hasította volna meg a tengert: elég lett volna nekünk.
Ha meghasította volna a tengert, de nem vitt volna át szárazon: elég lett volna nekünk.
Ha átvitt volna szárazon, de nem pusztította volna el ellenségeinket: elég lett volna nekünk.
Ha elpusztította volna ellenségeinket, de nem táplált volna a pusztában 40 évig: elég lett volna nekünk.
Ha táplált volna a pusztában 40 évig, de nem adta volna a mannát: elég lett volna nekünk.
Ha adott volna mannát, de nem adta volna a Szombatot: elég lett volna nekünk.
Ha megadta volna a Szombatot, de nem vitt volna a Sínai-hegy közelébe: elég lett volna nekünk.
Ha elvitt volna a Sínai-hegy közelébe, de nem adta volna a Tórát: elég lett volna nekünk.
Ha adta volna a Tórát, de nem vitt volna be Izrael földjére: elég lett volna nekünk.
Ha bevitt volna Izrael földjére, de nem építette volna meg a Szentélyt: elég lett volna nekünk.
Ki tud egyet? (Ehad Mi Jodea?)
Ebben a dalban – egyesek angol címmel használják, egyesek héberrel – minden versszak az előzőre épül, melyek a zsidóság életének 13 fontos elemére emlékeztetnek. Olyan, mint a „12 nap karácsony” zsidó verziója, de itt 13 dolog kerül említésre.
Az első versszak:
„Ki tud egyet? Tudok egyet. Egy az Istenünk, a mennyben és a földön.”
Folytatódik a 13-ig, minden további versszakban megismétlődnek az előzőek.
Pészach az Újszövetségben
Az Újszövetség evangéliumai Jézus életéről és tanításáról szólnak, beleértve a híres „utolsó vacsorát”, amely egy pészachi szédervacsora volt, és szorosan kapcsolódik a hagyományos pészach ünnephez. Az Újszövetség evangéliumaiban számos helyen olvashatjuk, hogy Jézus és tanítványai Jeruzsálembe mentek a pészach ünnepére.
Ajánljuk az alábbi igeverseket elolvasásra:
A páskavacsora előkészítése
Máté 26:17–19
Márk 14:12–16
Lukács 22:7–13
Maga a vacsora
Máté 26:20–30
Márk 14:17–26
Lukács 22:14–23
János 13:1–30
A pészach szimbólumai és messiási jelentőségük
Vizsgáljunk meg olyan erőteljes szimbólumokat és elemeket a széder pészach témájában, amik nemcsak a rabbinikus zsidóságban jelentőségteljesek, hanem az Új Szövetségben is.
1. Rabszolgaság és kivonulás
Tóra: II. Mózes/Smot 12:24–27.
Izráel népének parancsba adatik, hogy évente ünnepelje a pészahot, hogy emlékezzen arra, milyen hűségesen bánt velük Isten, és hogyan őrizte meg őket.
A rabbinikus hagyomány szerint arra vagyunk hívva, hogy személyesen átéljük a pészah eseményét. Általánosan azt mondják: „Minden nemzedékben mindenki úgy tekintsen magára, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból.”
Az új szövetségben a Jesuában hívők felismerik, hogy Isten kiterjesztette az üdvösséget minden nemzetre; Jesua vérének üdvözítő ereje által megszabadultunk a bűn rabságából. Jesua az emberiség Megváltója.
2. A bárány
Tóra: 2Mózes/Smot 12:5, 8, 46.
A rabbinikus hagyomány szerint a jeruzsálemi Templom i.sz.70-ben történt lerombolása óta nem eszünk bárányt a pészah ünnepén (kivéve néhány szefárd zsidó közösséget). A széder-tálon elhelyezett zroá viszont emlékeztet minket, jellemzően báránylábszárcsont vagy csirkenyak/comb formájában.
Az új szövetségben Jézus maga a páskabárány, akit azért vágtak le, hogy elvegye a világ bűneit (1Korintus 5:7). Bemerítő János megerősítette ezt, amikor meglátta Jesuát, és így szólt róla: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29).
3. A bécá
A „sült tojás” (bécá) nem szerepel a héber Szentírásban, mivel a Templom pusztulására emlékeztet.
A rabbinikus hagyomány szerint a bécá az élet megújulását szimbolizálja. Nem fogyasztják el, a jeruzsálemi Templomban bemutatott, mára megszűnt korbán hagigát („ünnepi áldozatot”) jelképezi. A tojás a Templom pusztulása miatti gyászt idézi fel, illetve azt a szomorúságot, hogy pészahkor jelenleg nem vagyunk képesek áldozatot bemutatni.
A bécát az Újszövetség nem említi kifejezetten. Mindazonáltal mind a tojás, mind a báránylábszárcsont arra késztet minket, hogy feltegyük a kérdést: Templom, oltár és áldozat nélkül hogyan lehetséges a bűnökért való engesztelés? A rabbik azt mondják, hogy a bűnbocsánatot bűnbánat, imádság és jó cselekedetek révén lehet elnyerni. De Mózes törvénye kimondja, hogy az engesztelésnek vér által kell történnie, és jó cselekedeteink nem menthetnek meg minket. A mai széder ezt a dilemmát megválaszolatlanul és megoldatlanul hagyja. Jézusban hívők meggyőződése szerint Jesua maga a áldozat, a páskabárány.
4. A máror
Tóra: II Mózes/Smot 12:8
A máror („keserűfű”) a három olyan étel egyike, amelyet a Mózes második könyve/Smot 12:8 parancsa szerint a páska-vacsorán fogyasztani kell.
A rabbinikus hagyomány szerint a máror az egyiptomi rabszolgaság keserűségét szimbolizálja. Minden pészah alkalmával, amikor a márort eszünk, emlékezünk az ősök által elviselt rabszolgaság fáradalmaira és terheire.
Az Újszövetségben János 13:26-ban, az utolsó vacsorán Jézus azt mondja: „Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.” Bár nem tudjuk minden kétséget kizáróan mondani, hogy ez a falat a széder mely bemártott falatja volt, azt biztosan állíthatjuk, hogy Jézus és a tanítványai is ettek keserűfüvet hiszen ez az írott Tóra parancsa. És lehet, hogy ez a bemártott falat része volt.
5. A kovásztalan kenyér
A „kovásztalan kenyér”, amelyet macesznek is neveznek, a Mózes második könyve/Smot 12:8-ban a pészah ünnepére előírt három dolog közül az utolsó.
A rabbinikus hagyomány szerint a kovásztalan kenyér az izraeliták Egyiptomból való sietős menekülésére emlékeztet. A egyiptomi hadsereg közeledése nem engedte, hogy Izrael megvárja a kenyér megkelését. A páska hét napján az Egyiptomból való menekülésre emlékezünk, mivel hagyományosan tartózkodunk mindenféle kovászostól, vagyis kelesztett ételtől.
Az Újszövetségben Jézus a tanítványaival együtt elköltött utolsó vacsorán a maceszt a saját testéhez hasonlította (Lukács 22:19). Megtörte a kenyeret (afikomen: lásd a következő részt), és kiosztotta tanítványainak, mondván: „Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik” (1 Korintus 11:24). Ma a maceszt gyakran használják az úrvacsorában, hogy megemlékezzenek Jézus áldozatáról. A macesz arra szolgál, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Jesua teste megtört. Érdekes módon a macesz modern előállítási módja miatt csíkos és lyukas lesz. Néhány messiási zsidó ezt egyfajta „vizuális midrásnak” tekinti, amely arra emlékeztet minket, hogy a Messiás teste „csíkos” (Ézsaiás 53:5, a korbácscsapásoktól – a seb szó szerint csík) és „lyukas” volt (Zakariás 12:10; Jelenések 1:7, aa szegek és oldalán ejtett szúrás miatt).
Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészta legyetek.
Továbbá, ahogy a kovász a kenyeret megkeleszti, úgy a bűn is felfúj minket. A páska ünnepén eltávolítjuk otthonainkból az összes kovászt, nemcsak annak emlékére, hogy milyen sietve távoztunk Egyiptomból, hanem annak szimbólumaként is, hogy eltávolítjuk a bűnt az életünkből. Pál apostol így int minket: „Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, amint valójában kovásztalanok vagytok. Mert a Messiás, a mi páskabárányunk, feláldoztatott” (1 Korintus 5:7).
Az afikomen A középső kovásztalan kenyeret a széder során kiveszik a macatasból (egy speciális, három rekeszes tasakból, amelyben a három darab maceszlap mindegyike helyet kap). A maceszt kivesszük és megtörjük, majd a megtört darabot egy kendőbe csomagoljuk, és ez lesz az afikomen, amelyet elrejtünk.
Az afikomen nem volt része az Ószövetségben leírt eredeti páskaünnepnek.
Bár az afikomen hagyományos jelentése „desszert”, más zsidó értelmezések is léteznek. A néhai zsidó tudós, David Daube és mások szerint az afikomen valójában egy görög szó, amelynek jelentése „az eljövendő”, és egyértelműen a Messiásra utal.¹ Daube azt is megjegyezte: „Ha korábban nem létezett a kovásztalan kenyérrel kapcsolatos szimbolizmus, akkor mit kellett volna gondolniuk a tanítványoknak, amikor Jézus „odaadta nekik, és azt mondta: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem«”?”²
Jézusban hívőként tudjuk, hogy Messiásunk bűntelen teste a halálban „megtört”, kendőbe takarták, eltemették, majd Isten hatalma feltámasztotta. Az afikomen hagyományában csodálatos párhuzamokat látunk ezekkel az eseményekkel, amelyek Jézus áldozatára és feltámadására emlékeztetnek minket. Ebben rejlik a széder új jelentősége – új értelme.
Azok számára, akik hiszünk, az afikomen hagyománya megerősíti a kenyér messiási szimbolikáját, amely az Úrvacsora részévé vált.
6. Az ünnepi poharak, 4 pohár bor
Az eredeti páska nem említi a széder 4 poharát/kelyhét. A Tanakh (Ószövetség) azonban a kelyhet gyakran használja Isten ítéletének és megmentésének szimbólumaként. Ezek a témák gyönyörűen összefonódnak a pészah történetében.
A rabbinikus hagyomány szerint a négy pohár bor a II Mózes/Smot 6:6–7 négy mondatát jelképezi: „Kiviszlek titeket”; „Megszabadítalak titeket”; „Megváltalak titeket”; „Népemmé teszlek titeket.”
Az utolsó vacsorán Jézus a vacsora előtt is felemelte a poharat (Lukács 22:17–18), majd a vacsora után (a Megváltás pohara), amikor azt mondta: „Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.” (Lukács 22:20, CSIA). Ez az a szövetség, amelyet Isten ígért nekünk, amikor azt mondta, hogy új szövetséget köt népével (Jeremiás 31:31). Pál azt mondja nekünk, hogy az úrvacsorai kehely a Messiás vérét jelképezi (1 Korintus 10:16). A Hallel-kehely kiivásakor énekelt Hallel-zsoltárokat a tanítványok énekelték vacsora után (Máté 26:30).
Beszélgessünk róla!
Te milyen hagyományokat ünnepelsz pészahkor? Szívesen meghallgatnánk a válaszaidat ezekre a kérdésekre, és a gondolataidat erről a különlegesen örömteli ünnepről. Küldj nekünk üzenetet, és lépj velünk kapcsolatba. Chag Szameach!
Források:
2 Lásd Daube, 2. jegyzet, 425: „Márk 14:22. Az arámi nyelvben ez akár azt is jelenthette, hogy »ez én vagyok«. Az emlékezésre vonatkozó utasításról lásd Lukács 22:19; 1 Korinthus 11:24.”
